• 14
  • 13
  • 12
  • 1
  • 45
  • 2
  • 7
  • 10
  • 4

Természet

» Erdeink

 Mogyoróska életében rendkívül fontos szerepet töltött be az erdő, illetve az azzal való gazdálkodás. Elsőként az 1850-70-es években kapott erdőből és legelőből alakult meg Mogyoróskán az úrbéri közbirtokosság (ma: Mogyoróskai Volt Úrbéri Erdőbirtokosság) és a mogyoróskai legeltetési bizottság. Később (1911-től) a mogyoróskaiak vásároltak is erdőt, amelyekből szintén közbirtokosságok alakultak.

Ezek mellett 1945-ig volt még uradalmi erdő és egyházi erdő is. Az egyházi erdő a mogyoróskai görög katolikus egyházé volt. Az uradalmi erdő a két világháború között gróf Károlyi Imre tulajdonát képezte.

Érdekesség, hogy az államosítást követően a közbirtokossági erdők többségében 1950-ig önálló erdőgazdálkodás folyt, majd az 50-es években az erdőbirtokosságok nagyobb része előbb kiterjedt, majd úgynevezett „szoros” állami kezelésbe került egészen a rendszerváltásig. Gyakorlatilag az állami erdőgazdaság gazdálkodott a magán tulajdonú erdőterületeken. A rendszerváltás után újraindult a magánerdő-gazdálkodás.

» Természetrajz

Mogyoróska természetföldrajzi szempontból az Eperjesi-Tokaji-hegyláncolat-sor hazánk területére eső, újabban Zempléni-hegységnek nevezett területéhez tartozik. A hegységen belül Regéccel együtt egy medence-félmedence-fennsík jellegű területen, a Regéci-kismedencében foglal helyet. Mogyoróska település-földrajzi besorolásban az Abaúji-Hegyalja középső területén helyezkedik el, kistérségi vonatkozásban az Abaúj-Hegyköz kistérség tagja. Földrajzi helyzete: É-i szélesség 48° 21`, K-i hosszúság 21° 19`. Tengerszint feletti magassága: 380 m, közigazgatási területe: 1874 ha.

A környék hegyei, hegycsoportjai vulkáni tevékenység eredményeként keletkeztek. A földtörténeti korokban élénk tűzhányó működés zajlott le, sőt a vulkánok elhalása utáni ún. utóvulkáni jelenségek még sokáig tartottak. Ennek eredményeképpen a Regéci-kismedence területén hidrokvarcit-telepek (pl. Mogyoróskán: Csonkás-tanya, Fonyban: Agyagos-tető), gejzírkúpok (Kun-hegy), kéntartalmú források (Mogyoróskán: Sárga-domb) találhatók.

Mogyoróska természetes gyűjtővize a kismedence déli részén folyó Malom-patak. Mellékvizeinek nagy része a déli peremhegyek (pl. Borok-oldal, Kalapos stb.) északi oldaláról érkezik, ezek azonban átlagos csapadék esetén csak kis patakocskák. Rövid völgyükbe mélyen bevágódnak. Nem száradnak ki, de szárazság idején vízhozamuk erősen lecsökken, így a nyári szárazságok idején nem tudják biztosítani a Malom-patak folyását.

Mogyoróska természetes növénytakaróját az Északi-középhegység északkeleti területére eső tokaji flórajárás jellemző növényei alkotják, ugyanakkor egyes ritkaságnak számító kárpáti elemek is jelen vannak. Tavasszal a patakok mentén dekoratív virágszőnyeggel találkozhatunk, a május a kosborok időszaka, míg az őszi harmat a kikerics virágain csillan meg.

Mogyoróska térsége – különösen, ha más térségekkel vetjük össze – környezeti ártalmakkal csak kismértékben terhelt. A táj viszonylagos érintetlensége, a levegő tisztasága, a természeti és művi tájelemek együttese különleges élményt nyújtó vonzerőt képvisel, ami a fenntartható turisztika lehetőségeit kitágítja.

» Állatvilág

Mogyoróska és környékének állatvilága

Nyári éjszakákon, ha kilépünk a házból, szinte ölünkbe hull a természet. Amennyire csendes a falu éjszakai élete, olyannyira mozgalmas az erdőké, mezőké és kerteké. Sokszor ki se kell mennünk az udvarra, már a tornácról hallgathatjuk az éjszaka „hangadóit”: A ciripelő tücsköket, a kuruttyoló és brekegő unkákat s kecskebékákat, a fülemüle csalogató dalát, a fürj pitypalattyolását, a rikoltozó baglyokat, ugató őzeket, az őszi szarvasbőgést, a rókaugatást s csikorgó téli estéken ritkán még farkasüvöltést is.

A környék állatvilága szervesen betagolódik a Zempléni-hegység néven ismert Eperjesi-Tokaji hegylánc élővilágába. Hazánk talán legérintetlenebb hegyvidéke ez, sok olyan állat él itt, amely hazánk más területein igazi ritkaság, például:

  • gerinctelenek közül a kárpáti kék meztelen csiga, a nagy- és kis színjátszólepke, gyászlepke és a folyami rák,
  • halak közül a kövi csík és a petényi márna,
  • kétéltűek és hüllők közül az alpesi gőte és a keresztes vipera,
  • madarak közül a császármadár, az uhu és az uráli bagoly,
  • emlősök közül a háromcsíkos egér, valamint a gímszarvas és a vaddisznó északi-kárpáti, illetve erdélyi változatai.

E gazdag élővilág nemcsak a viszonylagos háborítatlanságnak, hanem a magasabb kárpáti hegyláncok közelségének is köszönhető.

A várkapitányok korából talán csak a medve, illetve az egész Kárpát-medencéből azóta kipusztult bölény hiányzik a mai faunából. A nép azonban megőrizte „őket” is a nyelvében, hiszen olyan földrajzi neveket hallhatunk itt, mint Medve-rét és Zabarla

» Mogyoró

Közönséges mogyoró (Corylus avellana L.)

Felvetődik a kérdés: Mogyoróskán előfordul-e a mogyoró? A válasz: igen, vélhetően a település a nevét is erről a növényről kapta. Ismerkedjünk meg most vele!

A mogyoró nagyobb termetű cserje, ritkábban kis termetű fa (7m). Cserjeként többtörzsű, törzsei fölfelé törők, csúcsuk táján elágazók, kérge fényes barnásszürke, rügyei zöldesbarnák, fénylők. Levelei általában váltakozó állásúak, kerekdedek, 6-12 cm hosszúak, levélnyele serteszerű mirigyszőrökkel fedett. Porzós virágzatai, azaz barkái már télen is megfigyelhetők az ágakon: 1-3-ával a hajtás vége felé jelennek meg. A termős virágzatai rügybe zártak, csak a piros bibék nyúlnak ki a rügypikkelyek közül, ezek már február végén, március elején megfigyelhetők. Sallangos szélű, zöld kupacslevelekkel körülvett, egymagvú makktermései 3-4 tagú csomókban érnek szeptemberben. Magja kellemes ízű, ehető.

A mogyoró hosszú életű (60-80 év), mérsékelt növekedésű növény, őszi lombszíne barnássárga, ami miatt kertdekorációs célokra is használják. Ökológiai paraméterei közül kiemelendő, hogy mérsékelten melegigényes és árnytűrő. Magyarországon az alföldi területeket kivéve gyakori fajként tartják számon. Mogyoróska környékén a gyertyános-tölgyesek jellemző cserjefaja, hasonlóan szép számmal találkozhatunk vele a patakmenti ligeterdőkben is.

A mogyoró fája vörösesfehér, középkemény, nehéz, szívós, hajlékony. Vesszejéből rajzszenet égetnek, botokat, szerszámnyeleket készítenek. Korábban Mogyoróskán mogyoróbotokból összefonott kerítést is készítettek a konyhakertek védelmére, melyet paticskerítésnek neveztek. A mogyoró a koratavasz egyik jellemző méhlegelője is egyben.    

Kapcsolat

3893 Mogyoróska Fő út 58.

Tel: 46/387-531


E-mail: info@mogyoroska.hu

 

Időjárás

Megosztás