Esteledik, álomba süppednek a vágyak,
Elfáradt emlékek a párnák között járnak,
Lehajtanák ők is fejük, ám de nem lehet!
Ki őrizné akkor az álmodó lelkeket?
Ki festené lélekvásznára a holnapot,
Ékes lenge betűvel régen volt tegnapot,
Idézné ifjúság üde, gyémántos tüzét,
Terítené csillagfénnyel álmai füvét.
Esteledik, álomba süppednek a vágyak,
Elfáradt emlékek a párnák között járnak,
Lehajtanák ők is fejük, ám de nem lehet!
Ki őrizné akkor az álmodó lelkeket?
Ki festené lélekvásznára a holnapot,
Ékes lenge betűvel régen volt tegnapot,
Idézné ifjúság üde, gyémántos tüzét,
Terítené csillagfénnyel álmai füvét.
Arcán ki simítaná a barázdát lágyra,
Hintene ezüstszínű rozsdát a hajára,
Édes reményét ki suttogná el a napnak,
Ha a lázadó álmok nyugalmat nem kapnak.
Lágyan kezükbe veszik a kérges kezeket,
Tavaszfolyón letisztult hűvös emlékeket,
Ringatják-ringatják vénülő idő árján,
Esedeznek, az ősznek-egy percet csak - várj
